Történetünk
Hogy kerültünk Szatmárba
Egy idő után nyugalomra vágytunk. Nem kerestük a zajt, a hajtást. Próbáltunk küzdeni ellene, de nem ment. Elragadott és magával szippantott a nyugalom, a természet közelsége.
Kertünk vége, ahol az erdőnk kezdődik
Az élet nem verseny, mégis gyakran akként éljük. Hajtunk, pörgünk és ha nem figyelünk testünk jelzésére, akkor baj lesz.
Valahol nálunk is így kezdődött. Megéreztük, hogy már sok. Egyre mentünk a várostól messzebb, messzebb. Házkereséskor nemcsak épületet és műszaki állapotot, hanem sokkal többet: élethelyet kerestünk.
Az országban több házat is megnéztünk (Somogyban, Bakonyban), de valahogy az első pillanattól, amikor beléptünk, már ebben a Házban éltünk.
Keressük az ősit, az erőset, hogy abba belekapaszkodva megtaláljuk a Teremtőt, s ezzel együtt lelkünk csendességét.